azt.hu - topfeed

Van itt minden, ami érdekes lehet, App Store, iPhone, webkettő, a hazai mobilszolgáltató játéka ugyanis a Facebookon zajlik, és óriási előnyük van azoknak, akik ismerik az Apple mobilját. A történet a következő: a T-Mobile kirak egy képet az oldalára, amin egy rakás iPhone-os alkalmazás ikonja lesz látható. Nevek azonban nem lesznek az ikonok alatt, azokat nektek kell kitalálnotok. Aki felismer valamit, beírja a címet kommentben, és már részt is vesz a játékban. Több helyes válasz nagyobb nyerési esélyt jelent. A helyes megfejtők között egyéves MobilMe-előfizetést, vagy egy Sennheiser fülhallgatót sorsolnak ki.

Mi meg �dámmal és a lányokkal lassan visszatérünk Zalakarosról az életbe, és szétcsapunk az Apple-pletykák között.

Olvasónknak ellopták minden iratát és bankkártyáját, ám ha ez nem lenne elég, még az OTPdirekt is letiltotta, mert állítólag háromszor elrontotta a jelszavát. A baj csak az, hogy mindez az OTPdirekt „átmeneti meghibásodása� idején történt:

A baj csőstől jön. Az én hibám, hogy elhagytam (ellopták) a tárcámat minden iratommal, bankkártyámmal együtt. Szintén elfogadható biztonsági intézkedés, hogy ezek után nem tudok készpénzt felvenni még a bankfiókban sem, mert személyi, illetve lakcím kártya nélkül nem megy. De azt már igenis sorscsapásnak érzem, hogy pont most romlik el még az OTPdirekt internetes rendszere is, hogy még véletlenül se tudjak a számlámhoz férni, és mindez négy napig sújt! Gratulálok!

Meghibásodni minden meg tud, így az OTP internetbankja is, de hogy ennek rendbetétele 4 napot vegyen igénybe, enyhe túlzásnak tartom. Ennyi idő alatt már egy új rendszert is implementálhatnának. Talán nem is ártana – bár most nem kezdem el szidni az egész OTPdirektet, mit a bokrot.

Szombaton fehívtam a telefonközpontos kisasszonyt, elmondtam neki, hogy mi fáj: ellopták a tárcámat, irataimat, bankkártyáimat, tiltsuk le őket. Direkt megkérdeztem, hogy a netbank szuperál-e majd ettől még rendesen, a válasz megnyugatott: nem leszek teljesen elzárva a számlámtól iratok nélkül sem.

Aztán tegnap megpróbáltam átutalni egy kis pénzt, de a belépésnél hibát jelzett, azt persze nem írta ki, hogy milyen hiba. Második próbálkozás után vettem észre a sárga kis szövegbuborékot: „Tájékoztatjuk, hogy technikai okok miatt az OTPdirekt internetes szolgáltatás bankkártyás funkciói bizonyos esetekben nem elérhetőek. A hiba elhárítására várhatóan csütörtökon kerül sor, addig javasoljuk, hogy szükséges esetben vegye igénybe a telefonos ügyintézői szolgáltatást, amennyiben rendelkezik arra vonatkozó szerződéssel�

Gondoltam, a bizonyos esetekben nem jelenti azt, hogy soha, úgyhogy fél óra múlva megpróbáltam megint belépni, újabb sikertelenség, de akkor már ki is írta, hogy LE VAGYOK TILTVA, azonosítómat felfüggesztették.

Na köszönöm szépen, gratulálok. Bár tudom, hogy ez felelőtlenség, és könnyen ki is játszható, de a jelszavam majdnem minden regisztrációhoz kötött oldalon ugyanaz, soha nem szoktam elrontani, annál már jóval régebb óta beleivódott az ujjaimba. Nincsen semmi capslock sem benyomva, úgyhogy azt gyakorlatilag kizárnám, hogy én hibáztam.

Sajnos ez persze nem vigasztal, és nem is segít ki: majd ma is szépen kölcsönpénzből élek, csütörtökig. Mert persze az okmányiroda kerekei sem őrölnek gyorsabban: jövőhétig nem lesz személyim, lakcímkártyám se, addig még a síelésről megmaradt kis eurómat sem válthatom forintra az OTP-ben. Még szerencse, hogy ezt azért máshol még megtehetem.

További szivatós történeteket a blog@penzcentrum.hu címre várunk.

Úgy születünk, hogy már tudunk valamit, vagy üres lapokból álló könyv az agyunk? Ha van örökölt tudás, azt ki adta át nekünk? Nagy kérdések, de eltörpülnek amellett, hogy miért van minden kisgyereknek olyan ízlése, mint egy belevaló kamionosfeleségnek.

Amikor megtudtam, hogy gyerekünk lesz, látomásom támadt: a hirtelen vízióban haltejjel töltött kókuszos-galangás tintahalat főztem. A kicsiny Borisz odaintett mosolygó édesanyjának, rózsaszín kezecskéjével még egy kókuszos csápot tömött a szájába, és csilingelően kacagott. Az eset másfél évvel később szinte szóról szóra meg is történt, azzal a különbséggel, hogy a kisded nem a szájába, hanem a laptopom CD-lejátszó nyílásába tömte az ázsiai ihletésű csodafogást, majd sült krumplit követelt.

Az ínyenc apa az endívia levelénél is keserűbbet csalódhat, ha hozzám hasonló ábrándokat kerget. A szubjektív kesergés előtt jöjjenek a pőre tények. Stockhausen híres kísérletében (Jéna, 1962.) a bekötött szemű csecsemők 78 százaléka indult el a rántott sajt, 20 százaléka a virsli, és mindössze 2 százalékuk a friss vegyes saláta felé. Abramson ezzel egyidőben végzett mérései szerint az átlagos europid csecsemő a 12 centiméter vastag betonlapon keresztül is megérzi az ízfokozók jelenlétét, amire heves nyálelválasztással reagál.
[...] BÅ‘vebben!

Csókolom Anyuka! Nehezen, de csak ideértem. Ki kellett ásnom magam a hó alól. Nem is értem, hogy a Naplósok a "Nagy szemétszedés" mellett miért nem rendeznek "Nagy hókotrást"? Aztán a Magellánban bemutathatnák a legújabb hó eltakarító eszközöket, az új Aktívban pedig Pimasz úr piszkálhatná azokat, akik nem takarítják el a házuk elől a havat.

Namíbiában piackutatónak lenni nem feltétlenül "jövős" szakma (bár valószínűleg még mindig jobb, mint maniókát kapálni a sivatag szélén), nincs is túl sok kutató cég arrafelé. Egészen pontosan: csak kettő. A második „legnagyobb� céget 2005-ben alapították és 2 fő állandó alkalmazottal működik. Kérdezőbiztosainak száma valamivel több, állítólag 20 főre számíthatnak a kérdőíves és egyéb megkérdezések esetében.

Namíbia területe tízszer nagyobb, mint Magyarország, azonban csak másfél millió ember lakja - ennek (és a piac fejlettségének, vagyis fejletlenségének) tükrében kell értékelni a 20 fős létszámot. Ugyanakkor az ügynökség enyhén szólva is nagyra törően nemcsak Namíbiában, hanem Angolában, Zimbabwéban, illetve Afrika teljes területén vállalkozik piackutatási megbízások teljesítésére... A terepmunkán kívül az adatok elemzését, valamint tanácsadói szolgáltatást is kínálnak. A kutatási módszerek tekintetében a mélyinterjú vagy a fókuszcsoport éppúgy szerepel a palettájukon, mint a mystery shopping. Brand Equity kutatást ugyanúgy elvállalnak, mint b2b vagy szemkamerás, vevőelégedettségi, szegmentációs, U&A, tracking, store audit, stb., stb., stb. vizsgálatot (nem nevet! :-))

Weboldallal mondjuk nem rendelkeznek... Aki ezek után mégsem bízna meg bennük, az talán forduljon Namíbia legnagyobb piackutató cégéhez, ahol már 11 alkalmazott és 100 fő kérdezőbiztos kutatja a piacot. �ket ráadásul már az interneten is meg lehet találni, itt, egyébként pedig Esomar tagok. Úgy is mondhatjuk, hogy ez a két cég monopolizálta a namíbiai kutatási piacot:-)))

Erősen adós vagyok a szilveszteri sztorival, ami most a csicsákékkal esett meg, márió ugyanis épp készült deficittel zárni az évet, mert nem jött be a púrhab biznisz, amit okosított pár kamionnal. a végén már ő maga is házalt vele, tónikám, púrhab, nem kell? mé, kúráshoz kell, merakkó nem. de senkinek nem nagyon kellett, pedig már otthon is annyira tele volt az egész család feje a púrhabbal, hogy az mennyire fasza meg mit hogy szigetel,  hogy amikor lányának, a kis hétéves pamelának mondták az iskolában, hogy mindenki rajzolja le a házukat, akkor visszakérdezett, hogy tanárnéni, a púrhabot is le kell?

Ródler Norbert, a a BRFK kábítószer-bűnözés elleni szolgálatának vezetője részletes, praktikus útmutatót adott ipari kendertermesztés felé kacsingatóknak. A tavaly összesen 32 leleplezett vietnámi ház nyomán kiadott BRFK-féle Kendertermesztési Tanácsadóból kiderül, nem érdemes kicsiben pöcsölni:

A házak, amelyekben az ültetvényeket tartják, általában Budapest külső kerületeiben, családi házas övezetben vannak. Nagy házakat keresnek, 150-200 négyzetmétereseket. Minden felesleges holmit kipakolnak, árammal csak 1-2 háztartási gép meg a tv megy, minden más, ami az ültetvényhez kell, az jellemzően  lopott árammal működik. Ezt úgy intézik, hogy ipari áramot igényelnek, arra hivatkozva, hogy varrógépeket akarnak üzemeltetni. Azonban még a mérőóra beállítása előtt megcsapolják az ipari vezetéket, és ettől kezdve lopott árammal üzemeltetik az elszívó- és világítórendszert.

Egy példa a szakszerűtlen tárolásra

Blogajánló. Az új hvg.hu címlapon "Napi merítés" névre hallgat a blogajánló felület, ahova a szerkesztők magyar nyelvű blogbejegyzéseket ajánlgatnak ki. A megoldás azért érdekes, mert bármelyik magyar blog kikerülhet ide, és röviden össze is foglalják az ajánlott postok lényegét. Blogpostokat maguk a netezők is tudnak ajánlani.

És hát a szájt szellemiségéből kiindulva azt hiszem joggal bízhatunk abban, hogy itt a minőségibb blogpost-ajánlgatás lesz az uralkodó, és nem a PI-hajhászás. Szóval talán ezzel a "Napi merítés"-sel lesz egy olyan hely is a magyar online médiában, ahova eséllyel tudnak kikerülni az érdekes és értelmes blogtartalmak. Ahol nem a mindennapi mocsokkal (sic!) kell versengeni.

(Egyébként külön aloldalt is kapott a Napi merítés. �me.)

Twitajánló. Érdekes törekvés, hogy nem csak postokat, hanem twiteket is ajánlanak a szerkesztők. Egyelőre csak cikkoldalakon látható a doboz, de gondolom, ha valami érdekesebb téma kezd el pörögni a Twitter magyar felhasználói között, akkor a címlapra is ki fogják majd ajánlani az adott témában keletkező magyar twiteket.

Kommentezés Facebook-azonosítóval. Jó irány, hogy a kommentezés immár facebookos azonosítóval is működik. Egyrészt nem kell külön regisztrálgatni, másrészt pedig a valós névvel beírt kommentek azért valószínűleg higgadtabb párbeszédeket fognak eredményezni.

Az angolszász online médiában eddig talán csak a Gawker Media volt képes normális mederben tartani a kommentezést. Lásd még az irányelveiket: "Tips for auditioning to become a commenter: First, leaving multiple high quality comments on different threads (...) increases your chances of having your comments - and therefore your username - approved."

Szerintem ez az a három dolog, amiben a megújult hvg.hu már most irányt tud mutatni a magyar online médiának.

Plusz végre van egy olyan magyar hírszájt, mely egy használható megosztás funkciót tett az oldalaiba: adott cikkeket Facebookon, iWiW-en, Twitteren, Google Readerben és Tumblren is megoszthatjuk. (Tényleg, miért olyan nehéz ezt megugrani a többieknek?)

A dizájn szerintem oké. Nyilván erős az áthallás bizonyos megoldásokban az Indexszel, de figyelembe véve, hogy a két szájtnak ugyanazok kezdetektől fogva az alapszínei, nagyon markáns különbségre nem is számíthattunk.

Én talán csak egy erősebb vezércikk-megjelenítést hiányolok (két hasábos, hatalmas betűmérettel a címben). Plusz kevesebb cikket ajánlanék a first view-ban, viszont gyorsabban cserélgetném azokat.

Ami még jó ötletnek tűnik: a "Top témák" almenüben való megjelenítése. És szép a Nagyítás új, címlapos megjelenítése is.

Szóval ez egy friss és jó irány. Meglátjuk, lesz-e erő és elszántság tovább menni ezen az úton.

A GRDD kreatív ügynökség nyerte azt a tendert, melyet a British Museum írt ki azzal a céllal, hogy a 9-14 éves korosztály számára is izgalmassá tegyék a múzeum gyűjteményét. A győztes csapat egy szórakoztatva oktató, a puzzle és az akció elemeit keverő játékot fejlesztett a múzeum számára, melynek során karaktert és történeli kort választhat a fiatal felhasználó, a cél pedig a gíűjtemény ereklyéinek felfedezése. A 2008-ban meghirdetett kiírás során 12 csapat jutott a short listre, közülük választották ki a ma bejelentett győztest. A GRDD egyébként a Tate hasonló célú pályázatán is short listen van.

Via: DesignWeek

Bár az Urbanista legszórakoztatóbb perceit alighanem az önjelölt ingatlanügynökök bénázásai okozzák, mindig is szerettem volna, ha nem csak erről az oldalról mutatjuk be ezt a foglalkozást. Amíg voltak, lelkesen linkelgettem az ingatlanosblogokat, meg posztoltam kommenteket. Most viszont egy komplett bejegyzést kaptam levélben, ráadásul "Miért van szükség ingatlan tanácsadókra? 4/1. rész" címmel, amely folytatással kecsegtet/fenyeget. Bár van, amivel én is vitába szállnék, inkább további szöveg helyett idekopizom a levelet: